JC: Csak most látott hozzá a Star Wars-történet kezdeteinek filmre viteléhez. Miért nem kezdte el az elején már 1977-ben, ahelyett, hogy mindjárt a negyedik epizóddal foglalkozott?

GL: Amikor a Star Wars-t megírtam, eredetileg úgy képzeltem, mint egy afféle szombat esti matinésorozat egyik folytatását, amivel a történet közepén kapcsolódunk be. Tucatnyi forgatókönyvet írtam meg, de túl sok lett; ki kellett választanom az egyiket, hogy azt filmesítsem meg. Ám megfogadtam magamnak, hogy a többit is megcsinálom, három részben. Ezért hát visszafelé kellett haladnom, a sztori végéről, fenntartva, hogy egyszer talán majd az előzményeket is leforgatom.

JC: Avantgard rendezőként indult a pályán. Hogy jutott arra, hogy 12 éveseknek szóló filmet készítsen?

GL: Az 'Amerikai graffiti' olyan sikert élt meg, hogy azt mondtam magamnak: te George, hát fiataloknak szóló filmet nem is olyan rossz csinálni. Mindig is nagyon érdekelt a kultúra, az, ahogyan egy társadalom megteremti a maga egyensúlyát. Úgy érzem, a mi korunkban kimozdultunk ebből az egyensúlyi pontból. Elértünk addig, hogy ma már nincsenek mítoszaink, amiket továbbadhatnánk a következő nemzedéknek. A barátság érték, a becsület erény. De nem léteztek filmek, amelyek ezirányba motíválták volna az embereket, különösen a 12 éveseket.

JC: Az az erkölcsi fejlődés, amit Darth Vader sorsából olvashatunk ki - arról, hogy vétkezünk, majd megbánjuk és megbocsátást nyerünk - erősen emlékeztet a "12 lépéses programra" (valami közismert módszer lehet a szenvedélybetegségek elleni küzdelem amerikai világában, de őszintén szólva ez csak egy tipp részemről - a fordító). Részt vett ön valaha kábítószer- vagy alkoholelvonó kúrán?

GL: Sosem volt dolgom drogokkal. Az ivás sem okozott problémát. De sokat foglalkoztam a témával, és ezek az elvek valóban érvényesek. A "12 lépés"-ben az az érdekes, hogy működik, és nem is csak a szenvedélybetegeknél. Nagyon érdekel a pszichológia tudománya. Amatőr szinten a barátaimon gyakorlom is. Sok időt töltök - nagy élvezetemre - effajta vitákkal, beszélgetésekkel.

JC: Vallásos?

GL: Metodistának neveltek. Rámondhatjuk, hogy vallásos vagyok. Végül is ez Marin megye. Itt mindenki buddhista.

JC: Elolvassa a kritikákat?

GL: Már nagyon régen felhagytam vele. A kritika valósággal önálló médiummá vált, többé, mint puszta csevegés.

JC: Szokott a Star Wars-ról az interneten olvasni?

GL: Amikor a Baljós árnyakon dolgoztam, sok internetes dolgot megnéztem. Hat hét után abbahagytam.

JC: Miért hordanak a filmjeiben olyan eszeveszett frizurákat a nők?

GL: Az 1977-es filmben arra törekedtem, hogy valami eltérőt alkossak, mást, mint az aktuális divat. Végül rátaláltam erre a délnyugati, Pancho Villa-szerű forradalmárnői hajviseletre. A kontyok egyszerűen csak a századfordulós Mexikót idézik. Aztán mégis slágerré váltak, a frizura ikonszerű jelképpé nőtte ki magát. Az új trilógiában ugyanezek a törekvések vezettek, megpróbáltunk valami időtlennel előállni. Na meg, persze, közben jól érezni magunkat.