|
Attsa Kohe Története
A Hoth
A Sith mester elsőként vitte el Attsa Kohet kijelölt bolygójára, a Hoth-ra. Sűrű aszteroidamező övezte ezért Attsa kicsit félt, hogy még a bolygóig sem jutnak el. A Hoth egyik kisebb holdját régebben egy aszteroida találta el és darabokra zúzta, így keletkezett az aszteroidamező. A mester ügyesen navigált az aszteroidák közt néha az Erőt használva, hogy megússzanak egy komolyabb ütközést. Még a rendszerbe lépés előtt a mester átállította az űrhajót az ottani fagyos viszonyoknak megfelelően. Attsa a bolygó adatait tanulmányozta: A Hoth bolygó a rendszer 6. bolygólya. A legmagasabb hőmérséklet nappalt a 10˚-ot sem éri el éjszak viszont -90˚ alá is kerülhet a hőmérséklet. Ez olyan hideg, hogy csak az Egyenlítő mentén él, meg néhány állat. Ilyen a Taun-Taun amely, növények híján nyilván dögevő. A Wampa jéglény viszont ragadozó és vigyázni kell vele.
Attsa nem tudott többet elolvasni, mert már megérkeztek a bolygóra. A mestere kitette, és azt mondta:
- Az Egyenlítő mentén menj ameddig egy jelzőfényt, nem látsz. 7 napod van az elérésére, ha nem sikerül, akkor nem várlak meg. A jelzőfényt kb. 5000 km-re, innen fogom letenni. Használd az Erőt és emlékezz, mire tanítottalak.
Miután ezt elmondta visszaszállt a hajóba és elindult letenni a jelzőfényt. Attsa egy Rodiai volt és nem volt hozzászokva ezekhez, a fagyos körülményekhez de szerette a kihívásokat. Ezért ált be Sarlacc bandába. Egy kicsit megbánta de nem, azért mert annyi embert meg kellett ölnie, hanem mert elvesztette három ujját. A jobb kezéről a hüvelykujja hiányzott a balról pedig a mutató és hüvelyk ujja. Ezeket mechanikus ujjak pótolták olyan jól, hogy néha észre sem vette. De most egy perc alatt megfagytak és nehéz volt őket megmozdítani. Pedig hüvelykujjaira szüksége volt hogy megfogja a lézerkard markolatát.
A fegyvere egy vörös ikerpengéjű lézerkard volt. Amikor a Sith eljött érte, hogy őt is Sith-é nevelje elérakott három markolatot. Mivel még nem látott ilyen fegyvert, a legnagyobbat választotta. Amikor bekapcsolta a penge majdnem átdöfte. De megtanulta a bonyolult fegyver használatát.
Mivel ez a bolygó a Peremvidéken túl van nagyon sok időbe telt ideérni ezért, pedig sötétedet. Menedéket kellett találnia, hiszen mint a számítógép adataiban olvasta nagyon hidegek az éjszakák. Egy kilométerre talált egy barlangot. Miután megbizonyosodott hogy üres és csak egy bejárata van az Erő segítségével, beomlasztotta a bejáratot majd mély transzba esett így védekezve a hideg ellen. Pihennie kellett, hiszen holnap hosszú út vár rá. De Attsa mindig a dolgok jó oldalát nézte: A jelzőfényig már csak 4999 km van.
1. Nap
A meditációs transz megvédte Attsat az amúgy halálos hideg ellen. Gyakorlatilag nem is aludt, hiszen ilyen bolygókon az alvás egyenlő volt a halállal. Arra az időre gondolt mielőtt az a szakállas ember - akinek máig nem tudja igazi nevét – elvitte a Rodiáról. A Rodián élő Rodiaiak különösen vad és erőszakos népek volt. Amikor élvezetből az összes őshonos fajt kiirtották bolygólyukon egymást, kezdték ölni gladiátor harcokban. Attsa apja is közéjük tartozott. Majd Attsa egy este megölte őt, azért mert nem engedte meg neki, hogy részt vegyen az egyik harcon. Ezután csatlakozott a Sarlacc bandához, amely a vele, ellenséges bandákkal harcolt. Attsa a közelharcok során elvesztette két ujját, a harmadikat pedig később ellőtték. Ezeket robot ujjakkal helyettesítették. Egy nap egy szakállas öregember elvitte magával a Coruscanrta és onnantól egész életét egy Hotel szobájában élte le. Itt meg tanult bánni az Erővel és profin forgatta a fénykardot. De ez nem volt egyszerű. Egyszer majdnem levágta az egyik mechanikus ujját, és sokszor megsebesítette magát. Aztán 27 évesen –emberi időszámítás szerint- kijöhetett a szobából és rajta kívül még 5 vele egy idős különböző fajú Sith tanítványokkal találkozott. Majd mesterük bolygókat sorsolt és azt mondta, aki túl él ezeken, a bolygókon egy hetet úgy hogy közben még a feladatokat is teljesíti, az lehet a tanítványa. És most itt van. Egy Hoth nevű jeges bolygón egy barlangban és egy hete van 5000 km gyaloglásra.
Ekkor egy különös hangra kelt fel lézerkardját bekapcsolva maga elé tartotta. De csak az általa épített falból omlott le egy nagyobb kő. A kő valószínűleg a kint lévő erős szél miatt esett le. A hirtelen betörő fény szinte megvakította, hiszen a Rodiaiaknak legalább 3 percbe tellett hozzászokni a hirtelen fényváltozáshoz. De nem volt ennyi ideje. Kiment a szabadba de minden fehér volt és a hóról visszaverődő napfény még jobban megvakította. Már tényleg nem látott mást csak hófehéret ezért pár percet a tájat nézte, még hozzászokik. Amikor már nagyjából látta, hogy mi hol van, és merre kell mennie akkor elindult, De szemét bekötötte egy vászondarabbal. A kötést fokozatosan egyre több ideig vette le és végül teljesen hozzászokott a látványhoz.
A távolban egy állatcsordát látott. Taun-Taunok voltak melyekről a számítógépben olvasott. Tudta hogy szelíd állatok tehát nem ragadozókat így nem jelentenek rá veszélyt. Növények híján bizonyára elhullott állatok tetemét ette. Hátas állatként használhatók de napokig tartana hogy az állat bizalmába férkőzzön. Attsanak nem volt ennyi ideje - bár biztos, hogy gyorsabban haladt volna. Viszont a Taun-Taunok éppen előtte haladtak ezért Attsa úgy gondolta megöl egyet, és a lézerkardjával megsüti a bundájából, pedig kabátot vagy takarót, készíthet. Pár perc után elérte a 20-30 egyedből álló csordát. Valamiért megálltak, nyilván azért, hogy bevárjak a fiatalabb és az öregebb egyedeket. Ekkor Attsa aktiválta a lézerkardja mindkét felét majd dárdaként használva a csorda közé dobta. A bolygólyán sokszor harcolt és nem tudott mindig lőfegyvert használni. Gyakran késekkel, íjakkal, számszeríjakkal és a lézerkardjához hasonló dárdákkal harcoltak. Pontosan célzott. Egy felnőtt egyedet talált el aztán a lézerkard keresztülfúródott rajta és levágta egy másik lény lábát. A többi Taun-Taun elszaladt és egy pillanat alatt 100 méterrel arrébb szaladtak és nem álltak meg. Attsa gyorsan végzett a két állattal –Nem tudta hol van az állat szíve a feje, pedig túl kicsi célpont lett volna. Elejtésekor még reggel volt viszont mire lézerkardja magas hője megsütötte az állat húsát már majdnem dél volt. A bundájuk nem volt alkalmas takaró készítésére. Egyrészt mert Attsá –bár sok állatot megölt- nem tudta rendesen megnyúzni őket, másrészt, mert közben kiderült nem volt olyan vastag bundája, ami különösebben megvédte volna az éjszakai hideg ellen, tehát nem pazarolhatta rá az idejét. Emlékezett még arra, amikor a Sarlacc bandában harcolt…
Újabb bandaháború közeledett. Attsa nemrég töltötte be a 24 életévét, tehát a banda szabályai szerint most már sajátmagának kell fegyvert szereznie. Egy vibropenge volt kötelező a bandában. Lézerpisztolyt a banda biztosított addig ameddig el nem éri a 24 éves kort. Ekkor elvették, a lézerpisztolyt és engedélyezték különféle fegyverek gyártását pl.: lándzsa, tör, számszeríj stb. a lézerpisztoly továbbra is engedélyezett volt de az ellenségtől kell megszerezni. A kővetkező bandaháború alkalmas volt ennek megszerzésére. A Sarlacc banda egész nap az esti küzdelemre készült. Az ellenséges banda a Mynockok voltak. Azért nevezték így magukat, mert mint a Mynockok ők is „bekebelezték” a technikai eszközöket. Ez természetesen nem úgy értendő, hogy megették őket, hanem úgy, hogy ellopták őket. Ezekből, az eszközökből viszont fegyvereket készítettek. Hatalmas rakétavetőket soha le nem merülő lézerpuskákat és gázgránátokat készítettek melyek az idegrendszere hatnak. Néhány ember azt mesélte, hogy tankokat is készítettek.
A Sarlacc banda azelőtt akarta megállítani őket mielőtt atombombát készítenének vagy valamit, ami megölné a bolygó összes lakóját. A Sarlacc banda szinte mindent a Mynock bandától szerzett ezért voltak nagy riválisok. Attsa egyetlen barátja Frind volt. Frind már egy éve megszerezte saját lézerpisztolyát és erre nagyon büszke volt. Most legjobb barátja volt a soron de nem akart neki segíteni. Frind nem volt olyan, mint Attsa. Attsanak levágták három ujját harc közben. Frind még nem szerzett ilyen komoly sérülést. Most a közeli erdőben volt Attsaval. A fiú fegyvereket akart készíteni magának. Nem bízott a vibro-pengékben. Túl közel kellett mennie az ellenséghez, hogy leszúrja, és Attsa tudta, hogy nem tudná kikerülni a felé suhanó energia nyalábokat. Ezért kiment az erdőbe Frindel hogy dárdákat és íjakat készítsen.
- Nem félsz?- Kérdezte Frind. –Most harcolsz először lőfegyver nélkül!
- Igen, de nem félek. Ellőtték a hüvelykujjamat most bosszút, állok érte.
- A Mynockok erősek, és Spyn szerint csináltak egy tankot!
Spyn volt a banda egyik legjobb kémje, az ő beszámolói alapján támadják most meg a Mynockokat. Spyn még sosem bukott le és ez egy kicsit gyanús volt Attsa-nak.
- Spyn sem tökéletes, lehet hogy csak egy különösen feltuningolt siklót látott! A Mynockok imádják az ilyesmit!
- Én csak azt mondom, hogy légy óvatos! Ha én nem lettem volna az, amikor 24 lettem lehet, hogy most nem beszélgetnék itt veled!- Frind aggódott barátjáért!
- Nyugi! Csak leszedek egyet, elveszem a fegyverét és kész! A Próbát teljesítettem és már csak túl kell élnem a harcot!
- Oké! De azt jegyezd meg, hogy én nem lehetek ott veled, hogy segítsek!
Tudta, hogy így van. Mindig is így volt és így is marad. Senki sem segíthet egy bandatagnak első közelharcában. Attsa egy különösen sokágú és magas fát látott. Ez egy különleges fafaj volt, ami csak a Rodián tudott megnőni. Nagyon erős hosszú ágai voltak. Alkalmasak bármilyen fegyver készítésére.
- Na készítünk fegyvert?
- Persze haver! –Frind még mindig aggódott barátja túlzott önbizalma miatt-
Majd felmásztak a fára, hogy letörjenek néhány vastagabb ágat, tőrnek és néhány vékonyat íjnak…
Nem is tudta, hogy hogy jutott hirtelen eszébe. Talán a tőrként használt lézerkardról, hiszen aznap ők is tőrt akartak készíteni. Vagy esetleg a gyakorlás melynek során sok fát átszúrtak. Azért nem állatokon gyakoroltak, mert nem voltak. A Rodiaiak vérszomjukban kiirtották, őket. Ezért a kereskedők nagy hasznot húztak a Rodiaiakból hiszen, nem élhettek csak növényeken, és a hús számukra aranyat ért. Elkezdte enni a Taun-Taunokat de, nagyon lassan haladt, hiszen Attsa Rodiai volt és a Rodiaiaknak nagyon kicsi szájnyílásuk van. Ráadásul nagyon rágós és szálkás volt a belső szervek szagától pedig felfordult a gyomra és öklendezett. 2 óra alatt fejezte be az ételt. Volt egy hátizsákja, amibe a biztonság kedvéért, néhány létfontosságú dolgot tett: Légző készüléket, egy pár üveg innivalót, pár szendvicset - amit már megevett-, pár vásznat - ha esetleg sebeket kellene bekötöznie-, egy iránytűt, és a vibropengéjét. Most a vásznat a megmaradt húsra tekert és eltette. Ezután körülnézett, behatározta a helyzetét, hogy merre kell mennie majd elindult.
Attsa útközben elgondolkodott azon, hogy milyen vastag lehet a hótakaró. Ha beleállítaná a lézerkardját, elérné a talajt? Nagy volt a kísértés de nem próbálta ki, nem akarta, hogy lemerüljön a lézerkard, és később ne tudja használni. Úgyhogy tovább ment de még egyszer fejébe ötlött a gondolat: mi van a hó alatt? Most már nem a kíváncsiság, hanem a félelem miatt. Mi van, ha rásétált egy befagyott tóra, ami bármikor beszakadhat alatta. Nem tudta mit tegyen, hogy megtudja, mikor mi van alatta. A biztonság kedvéért a légzőkészüléket a zsebébe tette bár tudta, ha beleesik a vízbe, akkor nem a levegőhiány lesz a legnagyobb baja. Hanem a Hipotermia.
2. Nap
Az első nap után már jobban félt, hogy hova lép, de nem tudott mit tenni. Kikecmergett a gyorsan sziklából összetákolt „házból” majd folytatta útját a hegyek felé. Bár Attsa hozott iránytűt a hegyek távpontot jelentettek ezért nem volt szüksége rá. Lassan kezdett kifogyni a vízkészletből ezért arra gondolt, hogy megolvaszt egy kis havat. Bizonyára nem a legtisztább víz de legalább víz. Arra gondolt ő szerencsés, mert könnyen vízhez jut. Bezzeg az a Togruta lány, aki a Geonosisra ment nem ilyen szerencsés sem az a Twi’lek lány, aki a Tatooinra, hogy arról a Kel’dorrol ne is beszéljünk, akit valami szemét tározó bolygóra küldtek. Nem bírhatja tovább 5 napnál víz nélkül ott, pedig biztos nem talál tiszta vizet. De Attsanak ott van a hó, és ha lézerkardjával olvasztja meg bizonyára a benne lévő baktériumok is, elpusztulnak. Ebben nem volt biztos tehát csak reménykedni tudott.
Attsa megsaccolta, hogy Kb. hány kilométert jött. Mivel az éjszaka felét is átgyalogolta úgy Kb. 250-300 kilométert jöhetett. Ez kevés. Túl sok időt vett igénybe az evés. Legközelebb nem áll meg bármi történik is. És bár nem fog evés közben olyan gyorsan menni, mint amúgy de azért halad. Úgyhogy most elővette a maradék Taun-Taun húst, elkezdte enni, majd elindult. Miután befejezte az evést még pár kilométert ment, majd eszébe jutottak a Wampák. Még egyet sem látott. Mi van, ha a nyomában járnak és csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy megtámadják? Kezdett paranoiás lenni úgy gondolta azok a halk neszek, amiket éjszaka hallott azok a Wampák léptei voltak, amint kipárnázott tappancsukkal járják a környéket. Reggel is halotta a hangokat és a két nap alatt már legalább 300-szor megfordult, mert azt hitte valaki követi. De ez nem lehet. Azok 3 méteres vadállatok simán leteríthetnék Attsat akár fél kézzel. Lehet, hogy ettől a hatalmas némaságtól képzelődik? Vagy kezdd megbolondulni? Talán ezért látta újra maga előtt barátját és a Nagy Nap előkészületeit? Attsa most megijedt, mert amint erre gondolt, ujjra megtörtént vele…
A Sarlaccok bázisa egy régi raktárban volt ahol még régebben pénzt nyomtak. Ezek a pénzek már nem voltak forgalomban így a banda a gépeket szétszedte és fegyvereket csináltak belőle. Nem volt olyan nagy technikai tudásuk, mint a Mynockoknak ezért a fegyverek többsége vagy nem működött vagy a használója kezében robbant nagyobb darabokra. S, ha a robbanás nem is a szétrepülő darabok biztos kivégezték a fegyver tulajdonosát és néha a mellette állókat is. Ha a fegyver nem működött az is egyenlő volt a halállal, mivel ez többnyire a csata hevében derült ki: nem tudták viszonozni a tűzet.
Attsa 24 éves volt tehát lőfegyver nélkül kellett harcolnia, és a csatatéren kellett lézerfegyvert szereznie. Még csapattársai az esti csatára készültek ő maga és még két 24 éves társa a fegyverekkel dobtak, lőttek, vagy szúrtak különböző célpontokra. Hármójuk közül az egyikük mindig eltalálta a célt. Attsa nem emlékezett a nevére de ismerte, hiszen ő volt az egyetlen a bandában, aki mindig visz magával ilyen típusú fegyvereket. Ő ilyen régimódi Rodiai volt. Mások nem bíztak ezekben a fegyverekben. Ő azt mondta ezek sosem romlanak el ezért biztosabb ha az ember ilyenekkel harcol. Ezt mindenki elismerte de azért a lézerpisztolyok mégis csak jobbak mint egy dárda. Amit Attsa is szeretett ezekben a fegyverekben az a késdobás. Ennyi idő után tökéjre fejlesztette tudományát, annyira, hogy egyszer 20 méterről találta el az egyik ellenségének a fejét.
Attsa látta, ahogy Frind más Rodiaiakkal beszélt. Egy pillanatra összenéztek, mintha sok szerencsét kívántak volna egymásnak. A bandaháborúkban mindig voltak áldozatok. Sohasem lehetett tudni aznap ki hal meg. Ezért amikor két barát beszélgetett mindig úgy beszélgettek, mintha utoljára találkoznának az életben. 2 óra múlva egy erdő közepén, egy hatalmas tisztáson lesz a harc. Addig Attsa még készíthet néhány fegyvert, de aztán indulniuk kellett. Soha nem felejti el a nap hátralevő részét…
Igen, erre a napra örökre emlékezni fog. De most valami más zavarta meg Attsat az emléke-zésben. Attsa gyakran látott a különös dolgokat, olyan dolgokat, melyeket mások, nem látnak. De ezek a dolgok csak egy szemvillanásig tartanak de, számára olyan mintha percekig tartana. Attsa általában szörnyű dolgokat lát. Ez most sem volt másként. A hegyben egy téglalap alakú nyílást látott melyből emberek és siklók szaladnak, illetve repülnek ki. De lehet, hogy menekülnek. A hó mindenhol véres és hatalmas gépek lőnek a porszem nagyságú emberekre. Nincs esélyük. És bár ez csak egy gyors felvillanás volt mégis olyan jól kivehető volt és olyan szörnyű, hogy egy pillanatra meg állt. Attsa életében tucatnyi vért és halált látott de ez még őt is megrendítette. Ilyen jövőt még sohasem látott. És ez nem is lehetne más, mint a jövő. Ilyen gépek nincsenek és a Hothon nem élnek emberek Végül tovább ment, de nem tudta kiverni fejéből e gondolatot. A Hoth egyre ijesztőbb. Éjszakánként szinte egy percet sem alszik a hideg miatt. Nappal fél, hogy Wampák támadnak rá. És most már a lelki állapota is veszélyben van. De, hogy ne gondoljon ezekre úgy találta jobb lesz fojtatni az emlékezést…
A banda felsorakozott a tisztás egyik végén. Már percek óta várták ellenségeiket. Többen gyanakodtak, hogy valami nagyszabásúra készülnek. Attsa a tömeg közepe felé állt, még Frind pár emberrel jobbra tőle, de egymást pont látták. Attsa úgy gondolta jó lesz szemmel tartanai Spynt. Nem tudta hol van és biztos volt benne, hogy ez nem véletlen. Bár a bandában Spyn beosztása kém volt harcolni is szokott. De soha nem ölt meg senkit. Csak megsebesített néhányat de senki nem hallt meg Spyn keze által.
Még 10 perc után, egy kis zörejt halottak. Majd fák recsegését. Végül azt a hangot, amikor a fák kidőlnek. Látszott, ahogy a fák sorban dőlnek ki gyökerestül. Aztán a fák közül előtűnt egy hatalmas tank. 2 méter magas és 10 méter hosszú lehetett. 5 méteres ágyúcső és 2-2 lézerfegyver elöl és hátul. Spyn erről a tankról számolt be. A tank oldalán csupa nagybetűvel, vérvörös színnel a következő felirat díszelgett: GUWEHR. A tank terepszínűre volt festve és Spyn szerint háromfajta lövedéket tud lőni. Nagyon veszélyesnek látszott de a bandatagok higgadtak maradtak.
Kivéve Attsat akinek nem volt más fegyvere csak pár tőr íj és nyíl. Meg a vibropenge de ezekkel nem megy túl sokra. Talán be tudna dobni egy tőrt a lőréseken keresztül de, ehhez nagyon jól kell céloznia. A banda nekiment a tanknak ám ekkor páran azonnal elestek, mert a fákon mesterlövészek voltak. Attsa hármat látott de lehetnek többen is. Kifeszített egy nyílvesszőt majd a legközelebbi célpontra szegezte. Elengedte, a nyílat, ami célba talált. Egy Rodiai hangos puffanással hullott a földre gyomrában egy nyíllal. A tőle jobbra álló Frind követte példáját és lézerpisztolyával egymás után hármat lőtt egy ellenfélbe. Az ellenfél hanyatt vágódott majd lecsúszott a fáról, mint egy rongybaba. Frind elővett egy hődetonátort. Simán levegőbe repíti a tankot csak jól el kellett találni a célpontot. Beállította, hogy csak akkor robbanjon, ha valaminek nekiütközik. Éppen dobta volna amikor…
Attsa ezt sosem felejti el. Frind mellkasa füstölgött. Meglőtték. Frind még állt egy másodpercig majd hátraesett. Ha a hődetonátor földet ér, akkor felrobban, és fél banda belehal. Ám ekkor egy kéz kinyúlt a levegőbe és elkapta a hődetonátort. Attsa nem hitt a szemének. Spyn volt az. A fegyvere jobb kezében volt a cső pedig füstölt. Spyn ölte meg.
- Áruló! –Üvöltötte Attsa-
- Spyn áruló!
Erre mindenki felnézett. Attsa ököllel ment neki és ott ütötte ahol érte. A fegyver közben kiesett a kezéből. Majd Attsa egyszerűen átszúrt rajta egy nyilat. Letépte Spyn bal kezéről a ruhákat és meglátta a Mynockok tetoválását. Egy Mynock szívókorong benne egy nagy M. Azért a bal kezére tetoválták mer az volt az ügyetlenebb keze és így állítólag az a kéz szerencsésebb lesz mint most. Spyn végig áruló volt és a tankot is csak azért mondhatta el, hogy senki ne gyanakodjon. De részleteket soha nem mondott csak azt, amit látott. Senkinek sem tűnt fel. De amit most Attsa sem vett észre az, hogy teljesítette a próbát. Megölt egy Mynockot és most elveszi azt a fegyvert mellyel legjobb barátját ölte meg. Attsa elvette a fegyvert majd belőtt a tank lőrésein. Megölt két ellenfélt. Aztán kivette Spyn kezéből a hődetonátort beállította, majd eldobta a tank felé. Egy szempillantással később a tank már csak egy halom ócskavas volt. Viszont a szétrepülő darabok megsebesítettek néhány Attsa mellett álló Rodiait. De a csatát megnyerték. Ameddig Attsa Spynnel hadakozott a többiek lelőtték a mesterlövészeket. Győztek. De Attsanal ez majdnem vereségnek mondható. Elvesztette legjobb barátját. Nincs több keresnivalója a Sarlacc bandában. Megölte azt, aki éveken keresztül átverte őket. A csúcson kell abbahagyni…
Innentől kezdve a történet nem túl érdekes, - gondolta Attsa -. Még abban a hónapban egy szakállas ember elvitte a bolygóról és 3 évig, tanította. Egy hotel szobájában volt 3 éven át és a Sith mester ott tanította.
Most a jelen az érdekes mert Attsa egy mély üvöltést halott maga mögül. A Wampák. Eddig nem tudta, hogy hol lehetne, és most itt vannak. Már kezdett sötétedni. Nem tudta, hogy lefeküdjön, vagy menjen tovább. Mindkettő veszélyes. D úgysem tudna aludni, és ha mégis az ilyen időben egyenlő a halállal. Úgy döntött a lézerkardja mindkét végét bekapcsolva maga elé, teszi. Ez ad egy kis fény és legalább kéznél van, ha védekezni kell. Már legalább 1000 km-t tett meg. Sietnie kell. Egy biztos: hosszú éjszakája lesz.
3. Nap
Már 3 napja alig aludt. A végkimerülés küszöbén járt és a közelben ragadozók ólálkodtak. Nem is akármilyenek. 3 méter magas vérszomjas Wampák akik fehérek, mint a hó, ezért ha hátrafordulna, lehet, hogy észre sem venné őket. Nagyon ébernek kellett lennie. A látomás miatt nagyon rossz volt a lelki állapota. Az sem segített rajta túlzottan, hogy le kellett vágnia a mechanikus ujjait. Egyszerűen nem tudta behajlítani őket és ahelyett, hogy elkezdte volna olvasztani egyszerűbb volt levágni a vibropengével. Nem volt fájdalmas de nagy erőt kellett vennie magán, hogy megtegye. Szerencsére 3 ujja volt mechanikus és ebből 2 a bal kezén. A jobb kezén a mutatóujj hiányzott de az a lényeg, hogy még meg tudta fogni lézerkardot. Kicsit furcsa volt a tudat, hogy csak 7 ujja van de túl kellett tennie magát rajta.
Már fél napja ment és már kezdett beleörülni abba, hogy csak fehéret lát. Néha percekig nézte az eget, ha az esetleg felhőtlen volt. Ez nem történt meg túl, gyakran de ha igen Attsa örült, hogy más színt is lát, mint a fehér. Attsa rájött, hogy milyen apró örömöknek is lehet örülni. Eddig nem nézte az eget mert nem tartotta fontosnak. Most meg, hogy örül, hogy láthatja a kékséget.
Hirtelen ismét üvöltést hallott. Ekkor hátrafordult és a távolban mozgást látott. Az Erőben leginkább a jövőbelátást és a távolbalátást használta. Mindkettő nagy erőfeszítésbe kerül de meg kellett tudni, hogy csak Taun-Taunok vagy Wampák. Ezért megállt és hátrafordult. Ez a legrosszabb, ami eddig történt vele. Wampák. Egyszerre több. Úgy 1-2 kilométerre jöttek mögötte. De ők futottak és Attsa úgy találta nem fognak megállni, pihenni. Azzal nem érne semmit, ha futna. Tehát Attsa úgy gondolta, hogy a Wampák nyílván azt hiszik Attsa még nem, vette észre őket. Tehát Attsanak várnia kell és figyelni. Ha egy Wampa közel jön, támad. Jobb kezét a lézerkardra tette és középső ujját a bekapcsoló gombra tette. Alig 2 perc telt bele és a Wampák már úgy 50 méterre voltak Attsatól. De most már csak szépen lopakodva. Még várt egy pár percet és hallotta, ahogy 1 Wampa közel jön hozzá. Nem várhatott tovább. Attsa előrántotta kardját és azzal a mozdulattal be is kapcsolta. A Wampa egy szempillantás alatt „szétesett” és csak két füstölgő darab maradt belőle. Arra számított a különös fegyver elijeszti a Wampákat de nem így lett. Most 4-en támadtak rá, kivette övtáskájából a vibropengéjét. Bal kezét majdnem olyan jól használta, mint a jobbat. Csakhogy most kevesebb ujja van. Tehát nem tudta olya erősen fogni, ezért amikor az első Wampát mellbeszúrta a fegyver az állat testében maradt. A Wampa hátraesett és Attsa már a maradék 3-mal törődött. Egynek két kezét levágta majd csak aztán szúrta le. Egy másik ráugrott volna Attsara de, ekkor kihúzta az egyik halott Wampából vibropengéjét és egyenesen a másik fejébe, dobta. Gyakran használta ezt a technikát csatákban is így elég pontosan célba talált. A hó ismét vörös volt mint a látomásban. És mindenhol halott vagy darabokra vágott Wampák feküdtek.
Az utolsó Wampa egyszer csak eltűnt. Majd amikor Attsa körbenézett látta egy domboldalon futni. A Wampa félúton visszanézett majd hangosan üvöltött. Ezután eltűnt a domb másik oldalán. Az egész nem tartott egy percig. A Wampák pedig napokig követték. Attsa kikapcsolta kardját és tovább ment.
Attsa arra gondolt talán ennie kéne. Egy pár Wampa testrészt vitt magával. Nem túl sokat, mert nem bírta volna el. A helyszínen megevett egy combot majd két kezet magával vitt. Már vagy 3 órája küzdött meg a Wampákkal. Az utolsót elengedte, mert nem volt se ereje, se értelme utánamenni. Útközben megette a maradék húst is, amit magával vitt. Nem volt annyira rágós mint a Taun-Taun. Éppenséggel finomnak is mondható. Annyira, hogy azt a két kezet utközben megette.
Nem voltak már emlékei. Nem emlékezhetett vissza semmire csak azokra az évekre, amiket egy Coruscanti hotel szobájában töltött. Szerette azt a szobát, de nem voltak túl izgalmasak a mindennapjai. A mester mindennap más időpontban jött tanítani. Egyszer hajnali 2-kor nyitott be. Mint utólag kiderült, azért mert rajta kívül még 5 diákot kellett tanítania. Attsa gyakran ki akart menni szobából. Kíváncsi volt a Coruscantra, a házakra, az új fajta siklókra és más fajokra. De mindig mikor elérte a küszöböt egy érdekes érzés lett úrrá rajta, miszerint ő nem akar kimenni és ha kimegy az rossz lesz neki. Most már tudja, hogy befolyásolható a tudat és nyilván vele is ezt csinálták.
Kezdett esteledni. Attsa megint végiggyalogolhatja az éjszakát.
4. Nap
Attsa már 4 napja alig aludt. Első és második nap meditációs transzban volt de az nem pihentet. Csak megvédte a hideg ellen. De most aludnia kell, de ha elalszik az egyenlő a fagyhalállal. Már nem tudta mennyit haladt és, hogy jó irányba megy-e. Csak remélhette, hogy 3 napon belül meglátja a jelzőfényt.
De most valami másra lett figyelmes. Előtte mozgott valami. Messze. Amikor jobban megnézte látta, hogy egy csapat Wampa szalad felé. Attsa látta, hogy egyikük vállán égett seb van. Ezt Attsa okozta annak a Wampának amelyik elmenekült előle. Most felé szaladtak. Attsanak nem volt ereje elfutni és nem is akart elfutni. Ha le tudja győzni ezt a pár tucat Wampát akkor már nincs előtte akadály. De ha nem győzi le őket az is jobb mintha itt kell leélni hátralevő életét.
Márcsak párszáz méterre vannak tőle. Attsa elővette lézerkardját, megállt majd mindkét végét bekapcsolta. Az első Wampa fejmagasságban akart rá lecsapni, ami elől Attsa ügyesen elhajolt majd levágta a kinyújtott kezet. Majd mielőtt elérte volna a havat megszabadította a fejétől is. Egyet ügyesen félrelökött az erővel egyenesen egy közeli sziklának. A Wampa gerince hatalmas reccsenéssel tört ketté. Ameddig Attsa ezt nézte egy harmadik megkarmolta Attsa bal kezét, mire felüvöltött. Mintha a vér szaga megbolondította volna őket egyszerre támadtak Attsara. Aki ezt kihasználva mellkasi magasságban suhintott kettőt kardjával mire 4 Wampát kettévágott. Ekkor észrevett valamit. Mindig egyre több Wampa jött és Attsa már kezdett fáradni. Minden egyes állat helyére 2 új jött. A fehér hó most vöröslött a vértől, Attsanak pedig egyre inkább szorult a helyzete...
Atty14
| |