Dooku feje fölé emelte fegyverét, készen arra, hogy levágja Obi-Wan szép szakállas fejét, ám az utolsó pillanatban Anakin közbevágott.
-Nocsak? Hát te még élsz, kisgyerek?-lepödött meg Dooku.
-Én élek csak igazán!-mondta önbizalomtól duzzadó hangon Anakin.
-Móresre foglak tanítani!-ígérte a gróf.
-Inkább a gyakorlati, kézügyességet igénylö dolgokat szeretem.
-Úgy is jó! Akkor pedig szíjat hasítok a hátadból!!!
Anakin azonban nem adta olcsón az életét.
Erönek erejével ellenállt, igen ragaszkodott az életéhez, és keményen harcolt, mint a kö. Közben használta az Eröt meg a lábát, amivel nagyokat rúgott idönként Dooku grófba, aki tágra zárt szemekkel figyelte, hogy mennyire kemény, és tökös ez a Jedi.
Ám a fák nem nönek égig!
Obi-Wan, mint "semleges" nézö érezte, hogy padavanja már nem tarthat ki sokáig, mivel egyáltalán nem szedett Béres-cseppet. Tudta, hogy valamit tennie kell. Hirtelen cselekedett:Odadobta növendékének a saját fegyverét. Anakin nagyon ügyesen elkapta anélkül, hogy levágta volna vele a saját kezét vagy lábát.
Immár két fénykarddal vívott.Nagyon látványos volt, de nem elég hatásos. A gonosz Dooku össze-vissza döfködött, hogy védekezésre kényszerítse a fiút, majd vagdalkozott olyan gyorsan, hogy Anakin idönként képtelen volt eldönteni, hogy melyik fénykarddal is hárítson. Ez nagyon igénybe vette az agyát, a folyamatos döntéskényszer pedig megviselte az idegrendszerét.
Egy darabig csak ellenállt, ügyesen hátrált, taktikusan védekezett, ám egy drámai pillanatban Dooku kiütötte Anakin kezéböl az egyik lézerkardot.
De az is lehet, hogy a másikat!
A fene se látta ebben a nagy össze-vissza csapkodásban, hogy melyiket.
Elég hozzá, hogy a kard messzire repült, a gróf viszont azonnal támadott. Anakin derekasan küzdött, de ezen a napon nem gyözhetett, mert egyszerüen más állt a forgatókönyvben.
Dooku ugyanis fogta magát, és egyetlen gonosz vágással levágta Anakin kezét.
-Nem fájt!kiáltotta Anakin.-Szinte meg sem éreztem!
Dooku döbbenten meredt a fiúra, akinek most össze kellett volna esnie, és az életéért könyörögnie. Úgy emlékezett, hogy ne ez állt a forgatókönyvben. Ám nem volt ideje túlzottan sokat gondolkoznia, mert Anakin átvette a másik kezébe a lézerkardot, és rárontott Dookura.
Kardoztak, kardozgattak, míg egy szörnyü pillanatban Dooku vérengezve levágta a másik karját is.
Szegény Anakin!
Ott állt karok nélkül és ordított:
-Nem fájt! Tudom azt hiszed, de egyáltalán nem érdekel, hogy csonkoltad mindkét mellsö végtagomat.
Dooku hitetlenkedve meredt rá. Annyira hitetlenkedve, hogy elfelejtette levágni az egyik lábát. A másikat viszont nem felejtette el, így most szegény fiúnak csak egy lába volt, amivel viszont láthatóan meg akarta támadni Dookut.
Dooku a fejét csóválta.
-Micsoda szokatlan erökkel bírsz!-csettintett elismeréssel, majd levágta Anakin utoló megmaradt lábát is.
Szegény Jedi-padawan!
Ott "lábatlankodott" mestere mellett, se keze, se lába nem volt már, de még mindig harcolni akart. Obi-Wannak úgy kellett lefognia, hogy rá ne rontson Dookura.
-Nehogy azt hidd, hogy gyöztél!-ordított Anakin-Csak lépéselönybe kerültél, mert több a lábad!
-Akarod a karod?-kérdezte gúnyosan Dooku.
-Tarsd meg magadnak!-köpködött Anakin, és fájdalmasan markolászta volna a kezét meg a lábát, ha lett volna mivel. Arra gondolt magában, hogy mennyire pórul járt!
Ha valami csoda nem történik, mint egy macskának, fonott kosárban kell leélnie maradék kétszáz évét.
-Most pedig végzek veletek!-mondta vérszomjasan Dooku, és elindult feléjük, hogy beváltsa ígéretét."