1.nap: a lázadó bagázs az Északi-sarkon forgatja a film elejét. Odaküldtem a flottát. A s**fej Ozzel elcseszte a rajtaütést, ezért megmutattam neki, mi is az az ERŐ. Nem tudom, értékelte-e, ugyanis közben heveny légszomjban elhalálozott.
A lázadók elmenekültek. A Millenium Falcon szokás szerint meglépett előlünk. Az ilyesmit már úgy megszoktam, hogy nem is húzom fel magam, csak úgy rutinból fojtottam meg Needát. Biz' Isten nem haragudtam rá.

2.nap: megjelent előttem mesterem, Sidious, egy elég gyenge minőségű hologramban. Mondá, hogy nyírjam ki azt a Luke nevű Jedi kölket. Mire én:
- Ugyan, mesterem, inkább térítsük át, oszt jól megszivatjuk a lázadókat!
- De ha nem tér át?
- Akkor meghal! - mondtam, maszkom mögött kajánul vigyorogva.

3.nap
Titokban megérkeztem a Bespinre, 1 rakás rohamosztival. Őket csak úgy dísznek hoztam, mert amúgy nem valók semmire.
Lando Calrissian, aki folyton kisebbségi érzettől szenved, mivel afroamerikai, nagyon beijedt tőlem. Pedig nem is bántottam, sőt barátságosan vállba veregettem, amitől leült a földre.
Ma este: megérkeztek Leiáék a Falconnal. Lando persze szépen feladta őket. Azt hitte, kap 30 birodalmi ezüstkreditet. De tévedett.
- De Nagyúr, azt mondta, hogy...
- Módosítom a megállapodásunkat, és örüljön, hogy csak ennyiben módosítom.
- De hát én most mit csináljak?
- Talán kövesse Júdás nevű kollégája példáját. Adhatokkötelet... én érző szívű ember vagyok.
Aztán szépen lehűtöttem Hant. Kicsit heves természetű, nem ártott neki. Ja egyébként odaadtam Boba Fettnek. Nekem nem ő kell, hanem LUKE!
Később: Ez a kis patkány Calrissian meglógott Leiával, Csubival, két droiddal, valamint az egész heti kokain-adagommal a Falconon. Épp kezdtem búnak ereszteni a sisakom, midőn megéreztem Luke jelenlétét. Ez felért ey aranylövéssel.
Ott állt a kölök a fagyasztó mellett, és hadonászott a fényspádéjával. Én is előszedtem az enyémet.
Benyögtem egy kis szellemeskedést, mert az volt előírva a forgatókönyvben:
- Az erő veled van, ifjú Skywalker, de még nem vagy igazi Jedi!
Utána vívtunk - én csak úgy lazán, félkézzel - majd mindenfélét dobáltam rá, hogy lássa, mit ér az ereje az enyémhez képest.
Végül egy hídon, a szellőző fölött (ide keveredtünk a harc hevében) - egyszer csak SUTTY!
- Ááá! levágtad a kezem, te állat! - nyafogott.
- Jöjj, állj át a sötét oldalra! - hívtam, miközben kimászott a szédítő mélység fölé. - Hogy fogsz visszamászni? Erre nem gondolsz?
- Kabbe - felelé. Láttam, hogy valami nagyon erős érv kell, hogy meggyőzzem.
- Obi-Wan sohasem mondta el, mi történt az apáddal.
- Épp eleget mondott! Elmondta, hogy te ölted meg!
- Nem. ÉN VAGYOK AZ APÁD!!!!
Ettől igencsak megdöbbent, majd minden rábeszélés ellenére levetette magát a mélybe. Pedig Jar-Jar a közelben se volt. (Ó, anyám, mit szenvedtem én az előtrilógiában... de erről majd máskor)
A srác persze nem halt meg, mivel ő a főszereplő. Felszedték a haverjai. Hagytam, hadd menjenek.
LUKE! JÖSSZ TEMÉG AZ ÉN UTCÁMBA!